Keleti éj, west coast: Karthago az Arénában!

A Karthago zenekar leginkább az elpusztíthatatlan Omegához hasonlítható. Abban pedig a Szigeti Ferenc vezette banda Európát tekintve is egyedülállónak számít, hogy 1979 óta eredeti felállásukban dübörögnek. Megalapításuk 40. évfordulóját jubileumi koncerttel készülnek megünnepelni április 13-án (20:00) a Papp László Budapest Sportarénában.

Csak néhány dal, amit egy hazai rockernek kötelező ismernie: Apáink útján, Senki lánya, Requiem, Keleti éj, A pénz, Az áruló, Egy nap az élet, A fények, a hangok, az árnyak… (Igaz, létezik olyan dal is a gazdag repertoárban, ami a fentiek ismeretében kakukktojás a javából: a Haminyó anyóra gondolunk.) Egy biztos: ez a zenekar mindig kitűnt a nagy honi átlagból. Különleges, úgynevezett amerikai típusú west coast zenéjükkel, amely kemény rockalapra, dús, ötszólamú vokállal és dallamos énekvezetéssel hangszerelt szerzeményekből áll, a Karthago igazán egyéni hangzást alakított ki.

A népszerű ötösfogat – Gidófalvy Attila (billentyűk, gitár, ének), Kiss Zoltán Zéro (basszusgitár, ének), Szigeti Ferenc (zenekarvezető, szólógitár, ének), Kocsándi Miklós (dob, gitár, ének), Takáts Tamás (ének, szájharmonika, dobok) – ráadásul kisebb-nagyobb rekordok sorát tudhat magáénak: első albumjukat (ó, édes bakelitkorszak!) 178 ezres példányszámban értékesítették; a legendás Petőfi Csarnokot (ejtsd: PeCsa) velük nyitották meg ’85 áprilisában. Egyszer pedig úgy indultak turnézni a „baráti” Szovjetunióba, hogy a közönség mindvégig azt hitte, őket hallja, de közben ők maguk helyett a VM Bandet küldték a nagy testvérhez. Szóval, vagányságért sem mentek a „szomszédba”…

Takáts Tamásék – akár csak az Omega – mindig igyekezték elkerülni a nosztalgiabanda-besorolást, aminek kézzelfogható jele/bizonyitéka a napokban érkező lemez is, tíz új nótával. E a számok közül néhány a várva-várt Aréna-bulin is elhangzik majd.

Sz.Z.A.


Megosztási lehetőségek