Tanulópénz

Bercinek éppen a sokadik vállalkozása készült tönkremenni és már-már beletörődött, hogy ez az üzleti élet nem az ő világa, amikor meglátta az interneten azt a hirdetést. Azt írták, mindenre megtanítják, ami egy vállalkozást sikeressé tehet. Személyre szabott programot ígértek egy zseniális ötlet megvalósításához. Csak egy regisztráció kell. Berci előtt megcsillant a remény. Gondolkodás nélkül regisztrált. Alig telt el néhány nap, fölhívta egy férfi és találkozót kért tőle. Berci repült, úgy érezte, sorsa döntő fordulatot vesz.A találkozón a férfi elmondta neki a részleteket. Hosszasan ecsetelte, mennyire remek az ötlet, a siker pedig egyszerűen nem maradhat el. Csak pontosan végre kell hajtani a programot, és úgy két hét leforgása alatt sokszoros milliomossá válik, aki a két napos képzésre benevez. Berci olyan lelkes volt, hogy szinte már azonnal indulni is akart. Ekkor azonban kisebb probléma keletkezett, ugyanis az elegáns úr közölte, hogy mindennek – természetesen – ára van. A két napos képzésért százezer forintot kell fizetni. Jön még hozzá  huszonötezer forintnyi költség, hiszen egy éjszakát a képzés helyén, egy luxus szállodában kell eltölteni. Berci riadtan gondolt a zsebében lévő párszáz forintra, a kifizetetlen számláira, tetemes adósságaira, de a meggazdagodás ígérete a lehetetlen megoldására sarkallta. Néhány percig hatalmas vihart kavart lelkében a realitás és a vad vágy összecsapása, de mivel az utóbbi került ki győztesen, Berci aláírta a jelentkezési lapot és a kötelezvényt, hogy három napon belül átutalja az összeget a megadott számlaszámra. Az üzlet tehát megköttetett.

A következő három napban Berci mindenét pénzzé tette. Eladta a tévét, a mosógépet, a számítógépét, mindent, ami a kis albérleti lakásban az övé volt. Az apjától örökölt öreg Rolextől nehezen vált meg, és az uzsorakamatra felvett öszszeg miatt is aggódott kissé, de hát mindent a cél érdekében! A harmadik napon egy órával a zárás előtt esett be a bankba, hogy feltegye megmentői számlájára a sorsfordító lehetőség díját. Remegő kézzel számolta le a jelentős összeget az unott pénztárosnőnek, s egy pillanatra megfordult a fejében, hogy talán most adja el a lelkét az ördögnek. De elhessegette a baljós érzéseket. S amikor egy hét múlva postaládájában ott volt a díszes meghívó a szemináriumra, minden kétsége elmúlt. Izgatottan várta a hétvégét.
Szombaton reggel már egy órával előbb az elegáns szálloda halljában ült. A vendégek ugyan jöttek-mentek, de valahogy nem látta a szemináriumra készülődés jeleit. Biztosan túl korán jöttem – gondolta és megpróbált türelmet erőltetni magára, de idegei túlfeszültek, járkálni kezdett a hallban, amíg végül izgalmával felkeltette a recepciós figyelmét.
– Uram, segíthetek? Vár valakit? – kérdezte udvariasan.

Berci remegő hangon elmondta, hogy miért is van itt.
–Á, hogyne! A szeminárium! – derült fel a recepciós arca. – Természetesen a szobája a rendelkezésére áll és ezt hagyták itt önnek – azzal benyúlt egy fiókba és kis dobozkát adott át Bercinek, hozzá egy ötödik emeleti szobakulcsot.
Berci fölment a szobájába és felbontotta a csomagot. Egy DVD volt benne. Gyorsan a lejátszóba tette – gondolta, valamilyen tananyag lehet – és a képernyő elé ült. A képen a már ismert férfi jelent meg, mosolyogva üdvözölte és előre kérte, türelmesen nézze végig a felvételt. Nos hát, türelemre szüksége is volt, mert a továbbiakban a férfi egyszerűen közölte, hogy ez az egész egy jókora átverés. Az ötlet abból áll, hogy meghirdet egy szemináriumot, sok balektól szedi be a magas részvételi díjat, különböző szállodákban kifizet számukra egy-egy szobát és mire a felvételt megnézik, ő már egy repülőgépen ül, valami messzi ország felé tartva. Természetesen minden név, irat hamis, még a számlát sem a valódi nevén nyitotta, így aztán bottal üthetik a nyomát. De az ígéretét megtartotta, hiszen a pénzszerzés módját elárulta ügyfeleinek… – fejezte be monológját ironikusan.
Berci nem akart hinni a szemének. Többször is megnézte a felvételt, szitkozódva, kezeit tördelve járkált fel-alá a szobában, mint egy sebzett állat a ketrecében, tehetetlennek érezte magát. Nyöszörögve aludt el a hatalmas ágyban, rémálmai voltak, s reggelre ronggyá gyűrte a selyem ágyneműt. Már javában sütött a nap, mire zaklatott álmaiból felébredt. Úgy érezte magát, mint akin egy gyorsvonat száguldott keresztül, de a feje kezdett kitisztulni. Lezuhanyozott, felöltözött, még egyszer megnézte a sokkoló felvételt, csak most már egészen másképp látta. Valami rideg nyugalom szállta meg. Megszámolta a zsebében lévő kevéske pénzt – talán egy kávéra elég lesz – és leadta a szobakulcsot. Egyenesen egy internet kávézóba ment. Gép elé ült, s miközben kávéját szürcsölgette, minden lehetséges hirdetési portálon feladott egy hirdetést. A szöveg ugyanaz volt: a milliomossá válás két napos szemináriumát hirdette meg…
Nem érzett bűntudatot. Elvégre megfizette a tanulópénzt.

Sz. Zs.
Rajz: Hajós Márk






Kapcsolódó hírek

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás