Ahol vigyázba áll bennünk a… kalandvágyunk is

A világ legnagyobb országa, Ázsia kontinensének csaknem felét uralja, így Oroszország nemcsak földrajzilag, de a kultúra, nyelvjárások, gasztronómia és időjárás terén is rendkívül változatos képet mutat. Forró nyarakat hozó déli területek, fagyos, medveborzoló szibériai telek, ízlelőbimbókat próbára tevő céklaleves és fasírt, de két dolog mindenhol megegyezik: a vodka és a politikai hatalom. Utóbbit kár is részleteiben taglalni, hiszen a híradások, a turisták által tapasztaltak és a világsajtóból áradó ismertetők mind ugyanazt a medveölő, bátor katonát éltetik és prezentálják, akinek egyéniségén és megjelenésén komoly apparátus dolgozik nap, mint nap.
A vodka már érdekesebb kérdés, hiszen csak úgy, mint itthon a pálinkára, Oroszországban sincs egyetlen recept a tökéletes nedűre- számtalan változata, elkészítési módja, helyi specialitása, ízesítése létezik, csak néhány apró részlet biztos: jót tesz a hideg ellen, nem kell rá külön alkalom, hogy felhajtsunk pár kupicával, és ecetes uborkával bizonyosan jobban csúszik.

Vörös Tér – Moszkva

Oroszország a fegyelem és sokszínűség hazája. Míg a főváros, Moszkva számtalan építészeti, kulturális és történelmi emlékekben gazdag turisztikai célpont, addig a vidéki települések, falvak a szegénység igazi mintapéldái, ahol igencsak elmaradott, szegényes életképet kaphatunk az ott uralkodó viszonyokról. Természetesen nem egyszerű egy többszáz milliós országot tökéletes egyensúlyban tartani és irányítani, de a kontrasztokról érdekes módon ritkán, vagy inkább egyáltalán nem hallani. Létezik pár nagyváros, ahova érdemes ellátogatni Moszkván kívül, ilyen például Szentpétervár vagy Nyizsnyij Novgorod, ahol nekünk, magyaroknak sok-sok történelmi seb szakadhat fel egy-egy birodalmi jelkép, tankkiállítás vagy nagy múltú vezető szobra láttán, de a Bajkál-tó vagy a Transzszibériai Vasút is számos élményt nyújthat az odalátogatóknak. Egy azonban közös mindben: érezni az acélos tekinteteket, a szigort, a fegyelmet, és hogy bármi rosszat teszünk, biztosan előugrik egy Szergej, aki azonnal rendet tesz.

Fontos megjegyezni, hogy az oroszok nagyon büszkék a történelmük során elért eredményeikre. Olyan nincs, hogy valami rosszul sült el: arról vagy nem beszélnek, vagy nemzeti hősként ünneplik elesett honfitársaikat. Számtalan hadipari kiállítással találkozhatunk akár épp egy virágos park mentén vagy az utca végén, ahol ágyúk, tankok, gépfegyverállványt szállító terepjárók, rakéták sorakoznak harci díszben azt jelezve, hajdan ezt az országot szolgálták olyan hűen. Sokan pózolnak egy-egy vaskos, patinás darab mellett, vagy másznak fel az ágyúcsőre egy tökéletes profilkép érdekében, de érdemes elgondolkodni, vajon azok a szörnyetegek hány emberéletet, mely emberek életét fenyegették jó pár évvel ezelőtt. Nagyapáink történetei között biztosan megbújik egy-egy emlékezetes momentum, amikor fejvesztve rohantak a tankok gyilkos csapása vagy ostromló tüze elől.

Moszkva számtalan világszintű rendezvénynek adott már helyet, mint olimpia, világversenyek, művészeti találkozók, de turisztikai szempontból is az élen jár sokszínű látnivalóival. A Vörös tér – amely talán a legfontosabb turistaattrakciók műhelye- otthont ad többek között a Kremlnek, Lenin Mauzóleumának, a Szent Bazil Székesegyháznak és az Állami Történeti Múzeumnak is. Néha már-már egy Disney filmbe csöppenve érezzük magunkat a Szent Bazil Székesegyház színes-csúcsos kupolái láttán- pazar építészeti remekmű-, majd egy-egy korántsem diszkréten elhelyezett biztonsági kameracsokor, és vége a mesés érzetnek. Katonák és civil rendőrök sétálnak fel s alá gyanús elemeket keresve a hömpölygő tömegben, és csak remélni tudjuk, hogy nem pécéznek ki maguknak valami koholmánnyal.

Lenin-mauzóleum

Ha közelebbről is szeretnénk tiszteletünket tenni Lenin előtt, külön tortúrán kell végigesnünk, mire eljutunk a hajdani vezérhez. A nagyobb táskákat, személyes holmit egy erre kijelölt ruhatárban a tér egyik sarkán kell leadni, majd a másik sarokra átsétálva egy motozás és fémkapus ellenőrzés után utat nyitnak a mauzóleum mögött vezető virágos, katonai sírokkal szegélyezett ösvényre, amely elvezet a fekete és barnás-vöröses gránitlapokkal fedett síremlékhez. Megállás vagy hangos beszéd nincs, ha mégis így lenne, a nagyjából kétméterenként felállított őrség egyik lelkes tagja azonnal lábszáron piszkál élesre töltött gépfegyverével, és acélos, határozott tekintettel „davaj”-t parancsol, vagyis haladjunk tovább. A mauzóleumban aztán esély sincs egy tüsszentésre vagy egy halk megjegyzésre sem, az pedig, hogy fotót készítsünk az üvegkoporsóba zárt testről, vagy megálljunk szemlélődni, teljességgel kizárt. Lassú, ámde folyamatos tempóban kell haladni, és lehetőleg gyorsan elhagyni az épületet. Szegény nagymamák, akik a csúszós márványlépcsőn esnek kelnek a félhomályban igazi kirívó esetek, a katonák nem győzik őket csendre és rendre utasítani.

A moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház

Ha kevés időnk van megismerni az orosz virtust, építészeti, történelmi hátterét, érdemes jegyet váltanunk a Kreml területére, ahol számtalan kiállítás, székesegyház, díszkert és emlékmű sorakozik fel, természetesen a kihagyhatatlan katonákkal kiegészülve. Számos hagymakupolás ortodox templom, állami és politikai épület vagy éppen virágos park található a Kreml magasra épített vöröstéglás falai között, amelynek őrtornyai a hatalmas órákkal csak tovább díszítik az amúgy is különleges látványt.
Ha retro élményt akarunk, Moszkvában ez sem kizárt: a nem is olyan régen nyugdíjba helyezett metróink hasonmásaival találkozhatunk a főváros utcái alá süllyesztett alagutakban. Hangjuk, talán még jellegzetes illatuk is megegyezik a budapestiekével. A metrómegállók mindegyike külön-külön mind egy-egy művészeti remekmű: gondosan kifestett- falfirka és rágómentes-, szobrokkal, stukkókkal, festményekkel díszített látványosság, amiket még fényképezni sem szabad, mert azonnal rászólnak a védtelen turistára, de persze jó pénzért a be- és kijáratoknál megvásárolható a megállókról szóló képsorozat. Még étterem is viseli a jóöreg szerelvények nevét, és díszletében egy eredeti mozdony is található.

Hét nővér (Moszkva)

A Vörös téren túl azért Moszkva még számtalan érdekességgel szolgálhat, ilyenek például az egyetemi, üzleti negyedek, szállodák épületei, amelyekből hét készült ugyanabban a stílusban és formában- a Hét Nővér, a Megváltó Krisztus Székesegyház csillogó aranykupoláival, a volt olimpiai stadion, és természetesen a jobbnál-jobb orosz ételkülönlegességeket kínáló éttermek, bárok.
Ha Oroszországban járunk, feltétlenül érdemes egy vodka-túrát betervezni, ahol körbekóstolhatjuk a vodka-bárok és manufaktúrák kínálatát, így alapos képet kaphatunk az ország legfőbb „üzemanyagának” változatairól. Ha valami igazán különleges ételt szeretnénk kipróbálni, keressünk házi készítésű cékla-, borscs- vagy uborkalevest, amelyek nem megszokott savanyú ízükkel bizonyára felejthetetlen kulináris élményt szereznek az arra bátraknak. Ha mást nem, arra jó ez a tapasztalat, hogy jobban megbecsüljük hőn szeretett gulyáslevesünket!

Világjáró