Az év különce: Cenntro Avantier

Hangulatos kis szerzet a tesztelt, kétüléses Cenntro. Majdnem autó, mégis inkább motorkerékpár. Egy biztos, méltó az év különce címre. Lehetne olcsóbb, s lehetne belőle akár több is. Igaz, a hatóságoknak ehhez is van (volt) szava.

Bő két évtizede tesztelek autókat. Sok különleges emlékem van az autóipar ezen időszakáról, láttam/tapasztaltam nagy változásokat, meglepő fejlesztéseket, s még arra is élénkem emlékezem, amikor az Axel Springer egyik hazai hetilapját szerkesztve, hétről-hétre a cégcsoporthoz tartozó, ezért nekünk hivatalból járó német magazint, az Auto Bildet böngésztük, és a szerkesztőségben egymás kezébe adtuk azt a terjedelmes összeállítást, amely a korabeli kínai „öszvérekről” szóltak.

Tanúsíthatom, egészen döbbenetes képződmények születtek akkoriban Kínában. S az összeszerelési minősége, a biztonság bőven hagyott kívánni valót maga után, ráadásul „alakzatra”, karosszériára egyes európai márkákra kísértetiesen hasonlító, néhol a klasszikus emblémát is a jövevényre tapasztó példányok születtek.

A kínai kocsikról szóló viccek, történetek száma nőttön-nőtt. Azonban néhány esztendő alatt érdektelenné váltak a pikírt megjegyzések. Jött ugyanis a fordulat! S ma ott tartunk, hogy a legendás brit márkát, az MG-t éppen Kelet-Ázsia legnagyobb államának egyik fontos piaci szereplője mentette meg, majd talált egy a (brit) tradíciókhoz méltó, mégis ízig-vérig XXI. századi (út)irányt számára. És ez csak egy példa.

Ugyanakkor a jelek szerint a kínai autóbirodalom mindmáig képes a „kezdő”, az úttörő(?!) kategóriában is különleges képződményeket kreálni. Megjegyzem, ha csak a nevet halljuk (Cenntro), no meg, hogy Avantier, akkor valami olasz / olaszos járgányra gondolunk. De szó sincs ilyesmiről, ahogy arról sem, hogy az említett szerzet autó lenne…

Fura kis szerzet a Cenntro Avantier. Voltaképpen: körbe épített, kasztnival ellátott, zöld rendszámos, tisztán elektromos meghajtású négykerekű. Ideális modern postakocsi. Tökéletes futárszekér, esetleg: 182 km hatótávra képes (kétüléses) holdjármű.

Még pontosabban: 1960 mm tengelytávolságú, 2980 mm hosszú, 1490 mm széles, hátsókerék-hajtású, elől MacPherson független felfüggesztéssel, hátul Tri-Link függő felfüggesztéssel ellátott, mindösszesen 1074 kilogrammot nyomó zárt személyszállító, vonzó kis lámpákkal, egészen kellemes menettulajdonságokkal. Oké, 90 km/h maximális sebességre képes, dehát ki akar ilyesféle, a városdzsungelre szabott csöppséggel gyorsulási versenyeket nyerni?

E jármű ugyan a jelenkori kusza, mit szabad, mit nem? – szabályozási rendszernek inkább a vesztese, mégis azt gondolom, az elektromobilitás korában a Cenntroval sikerült egészen pofás, elfogadható ajánlatot tenni, felvázolni.

Mondhatni, sok mindent láttam már, és számos márkát, típust, alternatívát megismertem, de emlékeim vásznán jó, ha a 10 százalékukról őrzök még valami emléket, benyomást. Nos, a Cenntro (nálam) biztosan rögzült. Bármi lesz a sorsa, ezt a gépezetet bírtam; szívesen használtam, nem is csalódtam benne. Csak a hatótávon köszörülöm a tollamat. A gyári- és a valóságos adat közt azért van némi differencia.

Sz.Z.A.