Celebország, avagy nívó a köbön
Régebben az ismert embereket be lehetett sorolni különböző „fakkokba”. Sokfélék voltak, mégis egyértelmű foglalkozásuk, szakmájuk különböztette meg őket. A televíziózás kezdetétől még közelebb kerültek hozzánk, hiszen akár naponta láthattuk őket. Televíziós személyiség volt minden bemondó, riporter, műsorvezető, sportriporter, híradós, valamint az énekesek, színészek, manökenek, illetve más előadók is. Családtagokká váltak sok ember számára, hiszen ott voltak az otthonaikban. Tévében, újságban, vagy akár könyvben, kártyanaptáron. Életükről, családjukról, magánéletükről csak annyit tudtunk, amennyit illő volt tudni, diszkréten és behatárolva nyilatkoztak magukról. Feleslegesen nem folytak a csapból, nem volt botrányaiktól hangos a sajtó, csak a nagyon extrém hírek kerültek napvilágra. És ami még fontos: mindenki csak azt tette, amihez valóban értett. Ez azonban csak régen volt így. Nézzük, mi van manapság. Általános (tév)eszme, hogy mindenki sztár, mindenki celeb. Aki akár csak 5 percre is megjelent a tévében, vagy a hírekben, esetleg párja lett egy ismert embernek, máris „sztár”. Többségük el is várja, hogy úgy kezeljék őket. Onnantól elzárhatatlanul folynak mindenhonnan. A pletykalapokban és a médiában a legapróbb és legpitiánerebb „hírrel” is folyamatosan szerepelnek, mert szerintük fontos tudnunk, mikor, milyen ruhában vannak, éppen kivel járnak, mit reggeliztek és különben is, az egész ország tutira rájuk kíváncsi, mert ki más lenne fontos? Tisztelet a nagyon minimális kivételnek (talán 1-2 százalék), de nagy részük teljesítmény nélküli, tehetségtelen, futószalag-bohóc. Ráadásul többségük idegesítő és bicskanyitogató is. Sokan évekig tanulnak azért, hogy hiteles és képzett televíziósok, modellek, divattervezők, műsorvezetők, énekesek, színészek legyenek, erre jönnek a „kétperces sztárok”, akik mindenhez értenek. Legalábbis ők ezt gondolják. „No name” emberek vezetnek műsort, nagy részük egy mondatot nem tud magától megfogalmazni. Énekesnő mindenki, akinek melle és feneke „képernyőre illik”. Színész lesz valakiből, csak mert van rajongótábora.
Okostojás celebek mondják el véleményüket bármiről, amiről fogalmuk sincs. Legtöbbjük általános műveltsége az elemi iskola alsó évfolyamára lenne elég. Jelszó: ha rosszat is, de beszéljenek rólunk. És még ez nem minden. Blogot írnak neten, közösségi oldalakon, mert „a nép ezt igényli”. Aztán kiadnak egy könyvet „tartalmas és rendkívül érdekfeszítő” életükről. Titkokat árulnak el nekünk, hadd tudjuk meg mi is, mi az ÉLET. Ez mind nem is lenne baj, mert véleményem szerint, ha valaki meg tud élni a teljesítmény nélküli semmiből, akkor megérdemli a pénzt, mert ha mást nem is, magát legalább el tudja adni. Felmerül azonban a kérdés: valóban ezt igényeljük? Tényleg őket akarjuk látni és hallani? Tényleg éretlen tizen- és huszonévesek osztják az észt? Ranglétrát kikerülő sztárok országa lettünk, a minőséget maximum a szponzorok ruhái testesítik meg. Nemzetünk színészei, évtizedes pályafutással bíró művészek, szépen beszélő valódi műsorvezetők kerülnek perifériára és merülnek feledésbe, mert nekik már nem marad hely ebben a celebvilágban. Vagy mert okkal és joggal nem akarnak ebben részt venni. Hová vezet, ha káromkodó, nagyképű, a semmiből is luxus módon élő emberek folynak mindenhonnan? Ki akar majd tanulni és dolgozni a mai fiatalok közül, amikor azt látják, így is meg lehet élni? Sőt, így lehet igazán megélni. Egyszerű a recept: legyenek botrányaid, vállalj el mindent, amivel köztudatban maradhatsz, nem baj, ha iszol, nem baj, ha olyan ordenáré stílusban beszélsz, hogy W.C. kefével kellene kisikálni a szád, szexelj kamerák előtt, legyen híres vagy hírhedt párod legalább 2 napig és mindenről tudósítsd a világot. Ne az agyadat képezd, hanem a tested. Akár edzőteremben, akár plasztikai sebésznél. És persze találj valakit, aki mindezt finanszírozza, mert valószínű, hogy nem a szüleid fogják és a kereseted sem lenne rá elég – már ha dolgoznál. Hajrá népszerűség, hajrá celeb-világ! A hírnév csúszdájával csak egy a baj; lesz egy pont, ahonnan már nem lesz lejjebb.
Rácz Rita