HA OKTATÁSÜGYI MINISZTER LENNÉK…
Gyermekkorban azt gondoljuk, hogy a felnőttek mindent jól csinálnak. Így hát nem kérdőjelezzük meg fontosságát annak a sokféle információnak, amit tananyag címén a fejünkbe súlykolnak. Aztán eljön a felnőttlét és rájövünk, mennyi felesleges órát, hónapot, évet töltöttünk olyan dolgok bemagolásával,amire átlagembernek az életben nem lesz szüksége. Eközben alap műveltségünk jelentős kívánnivalót hagy maga után…. Ettől aztán elveszettek, esélytelenek vagyunk és nap, mint nap érezzük hiányát egy logikus, ésszerűen felépített oktatási rendszernek.
Ha én lennék az oktatásügyi miniszter, az egész Magyar rendszert átgondolnám és átszervezném. Mert lehet valaki árufeltöltő vagy marketing vezető, de akár orvos, eladó, taxis vagy pszichológus, kötve hiszem, hogy deprival vagy hogy hasznát veszi annak az ismeretnek, hogy Chilében a Friedmann-féle, neoliberális „chicagói iskola” elvi alapjain épült ki az új irányvonal. És a kovalens kötést ki és mikor ejtette ki utoljára a száján?Kötelező olvasmányként csak az orosz irodalom néha már-már beteges történetei jöhetnek szóba? Vagy a klasszikusnak számító, de elég szomorkás végkifejletű Magyar regények? Szentségtörést követnénk el, ha érthetőbb műveket kellene elemeznie a tanuló ifjúságnak?Létezik olyan ember, aki a görög eposzokat értette az iskolában? Vagy olyan, aki szerette? Mert sok idő ment el ezekre is úgy, hogy mi például utáltuk. Eközben sok ember egyetlen vers címet sem tud kapásból mondani attól a Magyar költőtől, akinek a nevére keresztelt utcában lakik…Miért tanulunk a kubai rakéta válságról, amikor azt sem tudjuk, mikor volt a Magyar szabadságharc? Bonyolult fizikai képleteket hány ember hasznosít életében?Mű elemzésnél miért kell tudnunk, hogy mire gondolt a költő, amikor azokat a bizonyos sorokat írta? Rajta kívül tudhatja ezt bárki is biztosan? Miért nem számít az, hogy mi hogyan értelmezünk valamit?Nem lehetnénk rugalmasabbak a tanítás folyamán?Értem én, hogy ILLENE mindezekről tudni. Ám sajnálatos tény, hogy fogalmunk sincs az egészről. A többséget nem is érdekli. Viszont elment és elmegy ezekre jó néhány, kínszenvedésekkel teli évünk.
Ha én dönthetnék, olyan általános iskolák lennének, ahol 8 év alatt biztos alapot adnék a valóban szükséges tudásról, az elvárható műveltségből. Nem zsúfolnám össze egyetlen tanévbe a legfontosabb matematikai alapműveleteket. Sem a betűk tanítását. Hiszen a nagy átlagot elemezve megállapítható, hogy nem tudunk gond nélkül olvasni, nem tudunk fejben összeadni, nem tudunk magyarul(sem) ragozni és helyesen írni. Nem ismerjük eléggé nagy költőinket, nem tudjuk, mikor és miért volt az ellenforradalom és sokan azt sem tudják, milyen államforma van ma hazánkban. Nem beszélünk idegennyelvet, pedig egyre nagyobb szükség lenne rá. Első osztálytól oktatnám a Magyar nyelvvel együtt. Mindenkinek! A lányok technika foglalkozása háztartástan óra lenne, mint a békebeli dőkben. Nem lenne jó, ha úgy lépnének ki a nagybetűs életbe, hogy értenének a házimunkához? A fiúkat is annyi mindenre meglehetne tanítani technika órán ahhoz, hogy talpra esett, gyakorlatias férfiak legyenek. A fogalmazással párhuzamosan lennének beszéd órák, mert úgy tűnik, arra sincs elegendő, hogy meg tanuljunk választékosan, gondolatainkat összeszedve fogalmazni és meg szólalni. A keresztrejtvény fejtést is tantárggyá tenném, összekapcsolva az informatika órákkal. Segíti a gondolkodást, a helyesírás is rögzül az emberben és nagyon sok információt ad. Felsorolni is hosszú lenne, milyen sok tudást lehet szerezni rejtvények fejtéséből. Bűn lenne empatikusabb, vidámabb, liberálisabb módon képezni gyermekeinket? És vajon nem lehetne-e az ÉLETRE is tanítani őket? Ha miniszter leszek, ez lesz a fő célkitűzésem.
Rácz Rita
