Hol legyen a gyerek a szünetben?

Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ! Minden iskolás alig várja, hogy megjelenjenek a táblán a hőn áhított betűk, és végre elérkezzen a nyári szünet. Ami azonban a gyerekeknek öröm és szabadság az a szülőknek fejfájás és gond, mi legyen a gyerekkel a szünetben.

Legjobb megoldás persze ha felügyelet alatt van, a nagymamákat, nagynéniket csatasorba lehet állítani, és itt vannak a táborok is. Szerencsés, ha több táborba is eljut a csemete, főképp, ha ezeket a táborokat ő választhatja ki. Természetesen a pénztárca komoly határt szabhat a szabad választásban, de azért az elérhető táboroknál kettő-három közül hadd válassza ki ő mivel szeretné tölteni a szabadidejét.

Ne nézzük le az iskolai napközis tábort, cseppet sem baj, ha a gyermek nyáron nem találkozik tematikus okosítással, egyszerűen csak megadatik neki a szabad játék öröme. A fiúk naphosszat el tudják rúgni a bőrt a lányok pedig sokszor reggeltől estig viháncolnak a sarokban, végre azt csinálhatják amihez kedvük van. Rengeteg feszültséget vezetnek így le egy elvárásmentes környezetben.

Mire figyeljünk, ha táborba küldjük gyermekünket? Győződjünk meg arról, hogy akik a tábort vezetik, a gyerekekre felügyelnek szakemberek, felelősségteljes felnőttek. Mindenképpen személyesen találkozzunk a tábor szervezőjével, kizárólag internetes információkra ne hagyatkozzunk. Szerencsés, ha valamelyik barátjával, esetleg testvérével megy a gyerek táborba, így nagyobb biztonságban érzi magát. 

A lelki biztonságon kívül elengedhetetlen a testi biztonság garanciája is, táborválasztáskor kérdezzünk rá, milyen intézkedéseket tesznek a gyerekek biztonsága érdekében, van-e vésztervük tűz, esőzés, vagy járvány esetére.  Kérdezzünk rá, hogy az étkeztetést hogyan oldják meg, esetleg milyen külső beszállítóval kötöttek szerződést. Fontos, hogy a táborozók egészségére milyen módon ügyelnek, hogyan érhető el szükség esetén orvosi ellátás. 

Informáljuk a táboroztatókat gyermekünkről, ne csak allergiájáról, vagy betegségeiről, hanem lelki alkatáról is, főbb tulajdonságairól.
Ha ottalvós táborról van szó, előre beszéljük meg, hogyan fogunk tudni kommunikálni, ezt egyeztessük le a tábor vezetőivel is (lehet-e mobiltelefont vinni, mikor lehet használni…). Szabjunk egy értelmes határt ennek a kommunikációnak, hiszen szüksége van a gyereknek arra az érzésre, hogy megállja a helyét egyedül is. Ne zaklassuk naponta, még ha „örül” is hívásainknak. 
Kössük le magunkat arra az időre, amíg a gyerek a táborban van, ne azon keseregjünk mennyire hiányzik, vajon mit csinálhat. Tervezzünk esti programokat, találkozzunk rég nem látott barátainkkal.

Ha a gyerek a tábor vége előtt haza akar jönni, ne rohanjunk első szóra. Beszélgessünk a tábor előtt már arról, hogy elképzelhető, hogy az első napok nehezebben telnek, de várhatóan később jobb lesz. Fontos, hogy konzultáljunk a tábori személyzettel, ők hogyan látják a dolgot (itt nagy a szerepe annak, hogy jól választottunk-e, tudunk-e bízni az ott levő felnőttek tisztánlátásában).  Természetesen ha 3-4 nap után is konzekvensen haza akar jönni gyermekünk, akkor a táborvezetőkkel egyeztetve engedjünk kérésének. 

Remélem, hogy az intelmek mellett minden olvasónknak és gyermekének, kellemes élményekben gazdag táborozásokkal, nyaralásokkal lesz teletűzdelve az idei szünet, ezt kívánom mindnyájuknak.