Honda HR-V: „azt jelenti, amiről szól…”

Nekem Zorán Egészen egyszerű dala ugrott be, amikor a Honda HR-V legújabb változatát teszteltem/terelgettem Horvátország tájain, alagutakon, viaduktokon, hajtűkanyarokban, hegymenetben, a tengerparthoz közelítő aprókövecsesen. Ugyanis ez az automobil „azt jelenti, amiről szól”, én pedig napjainkban nagyra becsülöm az ilyesmit!

Hogy is írta Dusán? „De bevallom, nem lettem boldogabb, / Ha elhittem érthetetlen dolgokat, / S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt”. Nos, a Honda HR-V 1790 kg össztömegű, nulláról százra „csupán” 10,9 szekundum alatt megérkező benzines járgánya (tényleg, minek is száguldozna ilyesmivel az emberfia?), mindet tud, amit egy jelenkori SUV-szerkezettől elvárhatunk; innovatív, komfortos, rendesen megpakolható. Mégsem hivalkodik, pusztán teszi a dolgát…

Ezzel az autóval családosan, mindenféle „kegytárgyakkal” megrakott bőröndökkel, teniszütőkkel, hűtőtáskákkal, ásványvizes pakkokkal nekirugaszkodni egy hosszabb útnak, még a sofőr (értsd: a családfő) számára sem kínszenvedés.

Nincs szó kompromisszumkötések soráról, egészen egyszerűen megy minden a maga kerékvágásában; a HR-V-ben a pohártartó is a helyén, ha netalántán – kipróbáltam! – kávéspohár van a kezünk ügyében, abból se lesz galiba, mert a szerkezet nem kötelez ügyetlen tornamutatványokra vezetés közben. A funkcionalitás tehát elsőrendű szempont volt ezúttal is.

Az autó 4,3 méter hosszú, tengelytávja közelíti a 3 métert, ami a beltéri megoldásokkal, kiváló ötletekkel, a kétszintű csomagtérrel együttesen, az emberben azt az érzést kelti: nagyobb a valós méreteinél. Ráadásul a fejtér- és lábtér tekintetében minden bizonnyal rekordokat dönt a gépezet…

Ne feledjük, a Honda modellje 1999 óta létezik; alakul, formálódik, ami tovább növeli, avagy feljebb srófolja a bizalmi indexet egy normális lelkületű autós lelkében. Arról nem szólva, hogy a mai üzemanyagárakat ismerve dicséretes, hogy a benzines változattal, ami mégsem egy apróság, hegy-völgy-sztráda-belváros-külváros-mellékút, azaz: roppantul vegyes úthasználattal is simán kihoztam a 6,2 literes értéket. (Legyünk még precízebbek: a Honda HR-V Executive 1.5 i-VTEC 2WD változata volt nálam.)

Az automobil – SUV ide, SUV oda – tényleg egészen strapabíró. Néminemű terepezésre is vállalkoztam vele, amikor megközelítettük Uvala Duboka Draga térségét, ahol a vörös sziklákhoz vezetett az utunk – legalábbis egy ideig. (Az út is idővel inkább ösvénynek bizonyult.) Szépen vette az akadályokat a kocsi Blagaj kanyargós „tanpályáin” is. Érdekesség, hogy ebben a hegyek-völgyek közötti faluban, ahol a méz a kurrens termék, hivatalos adatok szerint mindösszesen 27 ember lakik.

A Slunjčica folyó vidéke sem szűkölködik próbatételekben (már ami az autózást illeti). Plitvice közelében járva, Rastoke kihagyhatatlan célpont, hiszen sokszáz éves malmoknak ad helyet, zuhatagokra épült, nem mellékesen a hős NDK-s mozikreátorok itt is forgattak Winnetou-filmeket, nemcsak a Krka-vízesésénél, Prezidben, Platak magasán, vagy a szomszédos Plitvice nemzeti parkjában. (Kevesen tudják, hogy a sorozatban gyártott indiánmesékben, így a Harald Rein-féle Winnetou II-ben egy velencei származású olasz színész, bizonyos Mario Girotti is feltűnt, akit később Terence Hillként jegyzett meg a fél világ.)

Rastoke központja amúgy nehézkesebben „bevehető”, mint az emlegetett vörös sziklás partvidék, amelynek a szűkös hely- és parkolókínálat az oka, ezért az autósok úgy keringenek errefelé, mint a megkergült darazsak a közeli Grand Veljun étterem teraszán, délidőben. A parkolóhelyért folyó ádáz küzdelemben ráadásul „fikarcfordulókra” is fel kell készülnie a delikvensnek, ám attrakcióimat siker koronázta; a tesztjárgányban megbízhattam.

Nekem a kemény futómű is bejött, a hajtűkanyarokban kifejezetten örvendtem feszességének. A puska mikrofon kialakítású váltó pedig speciel az egyik kedvencem; finoman működik, könnyen mozog. Mi több, jól mutat! Ahogyan a könnyűfémtárcsák is. A műszerfal központi kijelzője, illetőleg az autó navigációs rendszere kevésbé tesz lelkessé.

De az összkép így is – igen – pozitív.

Szabó Zoltán Attila