Ötvenéves a Peugeot 504, a gyűjtők féltett kincse!

Úgy tartják, minden idők legszebb francia autópárosa a Peugeot 504 kupé és kabrió voltak. Az 504-es robusztus műszaki alapjait a Pininfarina formatervével ötvöző duó a mai napig megőrizte kisugárzását. Persze a népszerűséget feljebb srófolta, hogy valaha mozisikerek sorában tűntek fel ezek a négykerekűek.

 Egy példa – csípőből: A sokk című francia bűnügyi filmben például, Catherine Deneuve és Alain Delon mellett csillogott a kabrió! A Peugeot különböző típusai 1964 óta öt alkalommal nyerték el az Év Európai Autója címet; ezzel a márka holtversenyben a második helyen áll az örökrangsorban. A legelső Peugeot, amely ebben a kitüntetésben részesült, az 504-es volt. A tágas családi autónak tervezett, igényes futóművű modell a világ minden pontján ismertté tette a márka nevét, tartóssága és sokoldalúsága legendásnak számított. Az 1968-ban bemutatott 504-es azonban nem csak a dolgos hétköznapok autója volt: a születését követő évben, pontosan fél évszázaddal ezelőtt leleplezték az 504 Coupé és Cabriolet modelleket, amelyek a strapabíró műszaki tartalmat lélegzetelállítóan szép, előremutató formatervvel társították.

A Peugeot ekkor már hagyományosnak számító partnerét, a Pininfarinát kérte fel az elegáns duó megrajzolására. Ahogy Sergio Pininfarina fogalmazott: „Ami a személyes kapcsolatokat illeti, legyen szó minőségről, fejlesztésről, vagy együttműködésről, a Peugeot és mi régóta tökéletesen megértjük egymást.”

A két cég először a 403-as és 404-es modellcsaládok kapcsán dolgozott együtt. Utóbbiból a hatvanas évek elején már készített rajzolt kupét és kabriót a formatervező stúdió, ám akkor megőrizték az alapmodell meghatározó vonásait. Nem úgy az 504-es esetében: a szedán masszív, erőt sugárzó vonalait kecses, légies idomok, könnyed arányok és előremutató részletek váltották fel – elég egy pillantást vetni a kupé vékony C-oszlopára, vagy a kabrió zárva is elegáns tetővonalára. A kerekekre simuló, erőtől duzzadó doblemezek, valamint a lapos, osztott fényszórók a kor egyik legmerészebb autójává tették az 504-eseit.

A hátsó lámpatest még nagyobb jelentőséggel bírt: itt jelent meg először a modern Peugeot-k egyik meghatározó stíluseleme, a lendületesen megrajzolt, három függőleges, finoman döntött szegmensből álló hátsó „oroszlánkarom” lámpa.

A könnyed megjelenéshez az alaposan lerövidített tengelytáv (274 helyett 255 cm) és karosszériahossz (447 helyett 436 cm) is hozzájárult – a sportos stílus kedvéért a tervezők lemondtak a szedán tágas hátsó üléssoráról.

A harmonikus, kompakt karosszériákat a Pininfarina műhelyében, az Alfa Romeo Spider szomszédságában készítették, majd Sochaux-ba szállították, ahol helyére kerültek a mechanikus elemek. A kétajtós 504-esekkel született meg a hétköznapi luxus fogalma. Kevesen tudják, de Enzo Ferrari három éven át járt 504-essel! Ugyanis a Commendatore régi rajongója volt a Peugeotnak, a hatvanas években 404-es, majd egy 504-es szedánt tett meg szolgálati autójának.

A Peugeot 1974-ben átfogó modellfrissítést hajtott végre a presztízs-pároson. Leegyszerűsítették az első és hátsó lámpatesteket, barokkosabb, faborítású műszeregységet építettek be az utastérbe. A kétliteres motort egy 2,7 literes, 138 lóerős, dupla karburátoros V6-os benzinmotor váltotta; a négyhengeres erőforrás csak 1978-ban tért vissza a kínálatba, közkívánatra. Ezzel párhuzamosan a V6-os erősebb és takarékosabb lett, köszönhetően az új befecskendezőknek és az ötfokozatú kézi sebességváltónak. A nyolcvanas évektől fényezett lökhárítóval, könnyűfém keréktárcsákkal, valamint újfent átdolgozott műszeregységgel került forgalomba a Coupé és a Cabriolet. 1983-ban, a gyártás utolsó évében számítógépes diagnosztikai rendszert kapott a modellcsalád.

Habár a gyár nem kifejezetten sportautónak szánta a Coupét, az végül versenyautóként is mennybe ment. Az 1978-as Safari ralin például. Történt, hogy két szedánt és három kupét állított rajthoz a Peugeot, ám a szerencse egymás után pártolt el a párosoktól. Hamarosan egyetlen 504-es: Jean-Pierre Nicolas és Jean-Claude Lefèbvre kupéja volt már csak versenyben, ők azonban stabilan vezettek a mezőny előtt. A rali utolsó napján azonban súlyos balesetet szenvedtek: autójuk egy karambolt követően nekihajtott egy kőfalnak, majd felborult. A nézők villámgyorsan talpra állították az autót, és zsineggel kötözték vissza a leszakadt karosszériaelemeket. Amikor azonban Nicolas újra útnak indult, kiderült, hogy nagyobb a baj, mint hitték: kilyukadt a hűtő, és a megrongálódott orr esélyt sem adott a cserére.

Utolsó Peugeot-ként azonban eszük ágában sem volt feladni a versenyt, így mindent egy lapra feltéve nekivágtak a célig hátra lévő, több száz kilométeres távnak. Minden ellenőrző ponton csordultig töltötték a rendszert vízzel, és imádkoztak, hogy a V6-os kibírja a következő szakaszt. A csapatnak valójában nem volt más célja, mint emelt fővel, méltóságteljesen célba érni – már amennyire a betört oldalablakokon beáramló por és víz hatására sártengerré váló utastér ezt lehetővé tette. Meglepetésre azonban a borzalmas állapotban levő Peugeot Coupé nem csak, hogy teljesítette a távot, de még növelni is tudta előnyét, így végül a franciák léphettek fel a dobogó legfelső fokára. Talán leírni is fölösleges, hogy a kétajtós 504-esek manapság ritka kincsnek számítanak a gyűjtők körében.

Sz.Z.A.