Stressz hatására miért eszünk túl sokat, vagy miért záródik be a gyomrunk?
Amikor valaki ideges vagy stresszes, a szervezet különböző módon reagálhat – egyesek elveszítik az étvágyukat, míg mások túl sokat esznek. Ezt a két ellentétes reakciót több tényező magyarázza, beleértve a hormonális válaszokat, az érzelmi megküzdési stratégiákat és a test működésének eltéréseit..
A stressz során a testünk az úgynevezett „harcolj vagy menekülj” reakciót aktiválja, amelyért a szimpatikus idegrendszer felelős. Ennek a folyamatnak két fő hormonja van: az adrenalin és a kortizol. Az adrenalin gyorsan növeli a pulzust és a vérnyomást, felkészítve a testet a fizikai cselekvésre. Sok ember ilyenkor azt érzi, hogy „bezáródik a gyomra”, mivel a szervezet lelassítja az emésztést, hogy az energia az izmokhoz áramoljon. Ennek következménye az étvágy csökkenése, sőt, egyeseknél hányinger vagy gyomorfájdalom is felléphet.
Ezzel szemben, ha a stressz hosszabb távon fennáll, a kortizol hormon szintje megemelkedik, ami növeli az étvágyat. A kortizol azt üzeni a testnek, hogy raktározzon el több energiát, különösen zsírok és szénhidrátok formájában, hogy felkészüljön a stressz hosszú távú kezelésére. Ez magyarázza, miért éreznek egyes emberek vágyat a magas kalóriatartalmú ételek iránt stresszes helyzetekben.
Az étkezés nem csak fizikai szükséglet, hanem pszichológiai megkönnyebbülést is nyújthat. Az evés serkenti a szerotonin termelését, amely boldogságérzetet kelt az agyban. Emiatt sokan érzelmi megküzdési stratégiaként használják az evést, hogy enyhítsék a stressz okozta feszültséget.
A stresszválasz mögött az autonóm idegrendszer két része, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer áll. Ezek automatikusan szabályozzák a test különféle funkcióit, például a szívverést, légzést és emésztést.
A szimpatikus idegrendszer akkor lép működésbe, amikor a szervezet stresszt vagy fenyegetést érzékel, felkészítve a testet a gyors reakcióra. Ilyenkor nő a pulzus és a vérnyomás, hogy több oxigén jusson az izmokhoz és az agyhoz. A légzés felgyorsul, a pupillák kitágulnak a jobb látás érdekében, és az emésztés lelassul, hogy az energia inkább a test azonnali működéséhez legyen elérhető.
Ez a válasz hasznos lehet rövid távon, azonban ha a szimpatikus idegrendszer hosszú távon aktív marad – például krónikus stressz esetén –, az káros hatásokat okozhat, mint például magas vérnyomás, szívbetegségek és emésztési problémák.
A paraszimpatikus idegrendszer feladata a test nyugalmi állapotának visszaállítása. Ennek során lassítja a szívverést, támogatja az emésztést, és elősegíti a regenerációt. Amikor a szervezet nem érzékel közvetlen veszélyt és megnyugszik, a paraszimpatikus rendszer aktiválódik. Ennek hatására a szívverés lassul, a vérnyomás csökken, így a test pihenő állapotba kerül. A légzés mélyebb és lassabb lesz, ami szintén a nyugalmi állapotot erősíti. Az emésztési folyamatok fokozódnak, mivel a test több energiát fordít ezekre. Az izmok ellazulnak, és a hangsúly a regeneráción van, nem pedig a fizikai készenléten. A paraszimpatikus rendszer akkor működik leginkább, amikor pihenünk, alszunk, vagy meditálunk. Ez a rendszer fontos szerepet játszik abban, hogy a test visszanyerje egyensúlyát stressz után, és fenntartsa az egészséges állapotot. A paraszimpatikus idegrendszer segít helyreállítani a szervezet energiaforrásait, támogatva a hosszú távú testi és lelki egészséget.
FAMI
