A boszorkányok bennünk élnek!
A boszorkány szó hallatán mindenkinek a Grimm mesékből jól ismert öreg banya jut eszébe, akinek foltos kalapja, görbe nagy orra, fekete ruhája és vesszőseprűje van. A néphiedelmekben is hasonlóképp ábrázolják a boszikat, de jól tudjuk, csak az otthonaikban öltöznek így ki, a mindennapokban megtévesztően hasonlítanak az átlag emberekhez. Lehet az a szomszéd, vagy a piacról jól ismert füvesasszony, ritka esetekben akár a béreslegény is.
No de nézzük csak, itt nálunk a Kárpát medencében hogy is kezdődött.
Boszorkányok megjelenése
A magyar boszorkányhit több rétegből tevődik össze: a boszorkány élő személy, akinek részint a paraszti gyakorlatban előforduló gyógyító és rontó tevékenység bizonyos vonásait, részint bizonyos természetfeletti képességeket tulajdonítanak. Másrészt ismeretes lehetett a múltban egy (vagy több) természetfeletti lény, amelynek fő ténykedése az éjszakai rontás (elsősorban nyomás) volt. Ennek vonásai olvadtak később a boszorkány alakjába. Az idők folyamán a boszorkány más emberfeletti lények bizonyos vonásait is magába olvasztotta ( garabonciás, lidérc, táltos). Ehhez térbeli integráció is járult: a magyarsággal történeti kapcsolatba került népek hitvilágából ismert rokon alakok különböző vonásai ötvöződtek a magyar boszorkányalakba.
Előszeretettel tartották boszorkánynak a rendezetlen életű vagy elmebeteg egyéneket, továbbá a bábákat, valamint a sokszor saját hitük szerint is természetfeletti képességekkel rendelkező gyógyítókat.
Honnan tudhatjuk hogy a szomszédasszonyunk vasorrú?
Erre is vannak konkrét jelek, próbatételek a népi hitvilágban. Első gyanús jelként vették az összenőtt szemöldököt, szúrós tekintetet, valamint a testen található „stigmát”, ami lehetett egy nagyobb anyajegy, vagy májfolt is. Na de mi van ha a szomszédasszonyunk jól titkolja hogy az ördöggel cimborál? Jöhet a lucaszék, amelyre készítője az éjféli misén ráülve meglátja, hogy ki boszorkány a falu asszonyai közül: ezek ökör- vagy tehénszarvat, szarvasagancsot, ill. tollat viselnek fejükön, vagy félrefordított fejjel mennek be az ajtón, hogy szarvuk beférjen (táltos); más adatok szerint háttal állnak az oltárnak.
Más módszerek szerint, Szent György napján vagy karácsony éjjelén a keresztúton bűvös körből lehet meglátni, hogy ki a boszorkány; Lucától karácsonyig gyűjtött forgácsot kell karácsony éjjelén a keresztúton égetni; Lucától karácsonyig font ostorral végigdurrogatni a falut; Lucakor vagy húshagyó kedden átfúrt fakanálon átnézni.
De gyanús lehet az is, ha béka vagy macska alakban közlekedik a lépcsőházban, vagy lóvá tett ember hátán megy a piacra.
Védekezzünk a boszik rontásai ellen!
Persze ha van rontás, van ellene védekezés is. No lássuk mit tehetünk. Legelőször a lucaszék készítője az akinek tartania kell a rontástól, neki sietnie kell haza, mert a boszorkányok üldözőbe veszik, ill. mákot kell maga mögé szórnia, hogy azt felszedegetve ne érjék el őt. Megelőző praktika lehet a seprű az ajtóba támasztva, fokhagyma az ablakba, vastárgyak a küszöbön, kilincs bekötése gatyamadzaggal. Ha mindezzel megvagyunk és nem estünk el a vastárgyakban, és apának is fennmaradt a nadrágja a madzag nélkül, akkor a már ránk küldött rontást elküldő gesztusokkal hatástalaníthatjuk. Ezek az eldobás /tárgyak elhajítása/, az elvesztés /a beteg valamilyen tartozékának földbe ásása/, átadás /fának, szélnek/.
Boszorkányok vagyunk
Miért is él bennünk egy boszorkány? Nos, a régi ábrázolások szerint a boszokányok fő tartozéka az üst és a seprű. Valljuk be, mi háziasszonyok is ezt a két tárgyat használjuk a legtöbbet. Ha sokat sürgünk-forgunk az üst körül, bizony a főzött „bájital” megteszi a hatását, hisz a férfi szívéhez a hasán keresztül visz az út.
