A gondolat ereje

 Mennyi mindenre gondolunk csak egyetlen óra alatt. Ha mindaz megvalósulna, sokkal könnyebb lehetne az életünk. Vagy nehezebb? Sokan kételkedve rázzák most a fejüket; ugyan már, hogyan valósulhatna meg. Pedig így van. Minden gondolat megvalósul előbb-utóbb. Főleg, amikre többször is gondolunk. Csak olyan sokat gondolkodunk, hogy nem bírjuk nyomon követni, és egyik gondolatunk esetenként felülírja a másikat. Mekkora káosz – gondolod most. Bizony, emiatt van a világunkban ekkora zűrzavar. Szabályozzák ugyan bizonyos univerzális törvények a gondolatok megvalósulását, de nem mindegy, mit gondolunk.

Ha azt gondolod valamiről, hogy árt neked, minden bizonnyal ártani fog. S hogy igazad bebizonyosodjék, ilyenkor általában támogatókat keresel, vagyis igyekszel másokat is megggyőzni róla. Az ő gondolatuk ereje támogatja majd a tiédet, s te ettől bizonyosabbnak érzed magad álláspontodban.

Ha azt gondolod valamiről, hogy jó neked, hiába lesznek olyan jelek, amik az ellenkezőjét mutatják, meg fogod magyarázni magadnak, hogy az mégiscsak jó.

elme2Az elme fondorlatos jószág. Igyekszik a maga igazáról, elmé-letéről meggyőzni nemcsak téged, hanem mindenki mást is. Miért? Hogy vezethessen, s ezáltal ereje növekedhessen. Irányítani akar mindenben, s ha már téged tud irányítani, megpróbál másokat is.

Vannak módszerek, amik segítenek, hogy ne kerülj a hatása alá, mert ugye, te is látod, , hogy ha minden gondolatod megvalósulna úgy, ahogy kigondolod, akkor hajaj…

Le lehet állítani a gondolkodást, vagy legalább mérsékelni, ha egyre inkább szíved szavára figyelsz.

Hogy azt hogyan lehet megkülönböztetni az elme hangjától? Nem kényszerít, nem erősködik, nem próbál meggyőzni.  A szívből fakadó információk bizonyosságok. Egyszerűen tudod, hogy így van, anélkül, hogy bizonyítékod lenne róla.

Az elme folyton bizonyítékot, információt követel, mivel folyton bizonytalan és fél. Épp azért próbálja elnyomni a lélek hangját, mert fél a megsemmisüléstől.  Ám az sem jó, ha átesünk a másik oldalra, vagyis csak a szívünk vezetésére figyelünk, figyelmen kívül hagyva a logikus gondolkodást. A harmónia minden esetben a két oldal egyensúlyából kell megszülessen. Nem az elnyomás, hanem a kiegyenlítődés, a támogatás, az összekapaszkodás kellene, hogy vezéreljen gondolatainkban is. S ha egyvalamiben létrehozzuk az egyensúlyt, minden más is kiegyensúlyozódik.

– Philippa –

Oszd meg, hogy mások is értesülhessenek: