Alfa Romeo Tonale teszt
A futóműért lelkesedtem, a fékrendszert áldottam!
Néhány évig lázas útkeresés jellemezte az Alfát. Nem ment könnyen a tradíció, a sportosság, az erő és a 21. század kihívásainak, elvárásainak megfelelő praktikum, elektromotorizáció, „klímabarát létezés” összehangolása. Azután csak sikerült, ma már ott tartunk, hogy az Alfa Romeo úgy maradt meg egyedinek, megjelenésében kivételesnek, hogy közben ízig-vérig modern üzemmódra kapcsoltak Torinóban (avagy Amszterdamban – a Stellantis fellegvárában?!).
A Budapest – Szombathely, majd vissza útvonalon változó időjárási körülmények közt (esőben, majd szikrázó napsütésben) hajtottam az Alfa Romeo 1469 köbcentiméteres, összesen 2135 kilogrammot nyomó hibridjét. Lelövöm a poént: elégedett voltam a szerkezettel!
Mint arra az előbb utaltam, nem volt ez mindig így. Néhány kevésbé fényes esztendőben, bár eszelősen tetszetősek tudtak lenni az olasz legenda gépjárművei, rendre akadtak nagyobb „zökkenők”, hol a komfortérzetet, hol a biztonságérzetet próbára tevő hibák. Most viszont: szinte suhantam…
Nem mellékesen, mértéktartó fogyasztással, egyes szakaszokon pörgősebben/sportosan vezettem az automobilt, melynek létezik tisztán elektromos változata is. A hangzatos szlogeneknek ugyan nem vagyok a nagy barátja, jelen esetben az ütősnek szánt reklámmondat helytáll: „természetes és ösztönös, precíz és közvetlen”.
A kormányművet dicsérem legelébb. Igaz, az indexkapcsolóért nem lelkesedtem, mivel nem esett igazán kézre a szentem; kissé csököttnek tűntek a karocskák. A műszerfal dizájnos, de messze nem a lényeget mutatja. Na, ilyenkor szokás elsütni azt a poént, hogy a felhasználói felület lehetne felhasználóbarátabb.
Baj persze nincs, hiszen a kocsi a leglényegesebb kérdésekben kiválóan szuperál. A futóműért lelkesedtem, a fékrendszert áldottam. Szombathelyről Pestre tartva egy félmegyényi területen cudar időjárás alakult ki, a szitáló eső, az egyre rosszabb látási viszonyok kihívások elé állítják az autóst. A Tonale-t hajtót azonban kevésbé, mivel vevő a finom mozdulatokra, mi több, a kanyarvételeknél kifejezetten példásan járt-kelt az automobil.
Nyilván a Tonale mellett szól az is, hogy családok számára egyszerre biztosít „Alfa-élményt” és a lomhább családi autókra jellemzőbb elfogadhatóan nagy csomagteret, illetőleg tágas láb- és fejteret.
A Tonale az okos kompromisszum példája. Ráadásul külseje (főképpen a méregzöld változat esetén) messze felülírja a szokvány SUV-unalmat.
Pozitív csalódás.
Szabó Zoltán Attila
