Daciával Toszkánában

Évek óta autózom Daciával az öreg kontinensen, és minden alkalommal meggyőződöm arról, hogy legyen szó bármely kategóriáról, a Renault alkotta jármű igazi társ, a családi vakációt mindvégig hűen szolgáló gépezet. Legújabban a Dacia Logan kombi-változata bizonyított (nekünk).

A Dacia nem híve a túlzásoknak. Nincsen az autót bármi áron feljebb pozicionáló/srófoló fityfenékkel megrakva, nem jellemzik sem a formában, sem a fényezésben, sem a dizájnelemekben, sem műszaki értelemben olyan innovációk, amelyektől leszakad az autószalon plafonja. Ámde ezek az autók valami olyat adnak, ami ma már ritka, mint a fehér holló (netán a Dacia 1300-as), mivelhogy egy a valós igényektől elrugaszkodó világban kínálnak a gallok/románok újra meg újra a kor színvonalához, elvárásaihoz méltó, korrekt, stabil, megbízható, a lehetőségek szintjén komfortos, jelentős csomagtérrel bíró, kiváló fogyasztási értékekkel megáldott négykerekűeket.

A Logan-história 2004 óta íródik. Volt szerencsém jelen lenni a jövevény (honi) érkezési partiján, Budakalászon, ahol még csak ismerkedtünk az új Daciával, és noha tetszett a jármű bevezető ára, és az első tesztköröket is teljesítette a szerkezet, azért tudtunk min hümmögni. Két évvel később megjött a kombi-változat, majd szépen sorjában a Logan VAN, a Sandero /Stepway, valamint a nagy kedvenc, a Duster. A hümmögést pedig kalaplengetésre váltották a tesztpilóták, így jómagam is.

2017-ben a Dacia elismert, az öreg kontinens sztrádáin is sokfelé feltűnő márka, ami biztos úton jár. Az én olvasatomban, a Logan MCV egyszerre példája a folyamatos fejlődésnek és a fontolva haladásnak.

A napokban Toszkánába vittem a kombit, s menten lelövöm a poént: kiválóan teljesített! Már a bepakoláskor záporoztak a piros pontok – mondhatni, csomagonként, kofferenként, teniszütőkként, labdánként, üdítős flakononként. Minden megtelt, mégsem kellett feladjuk a kényelmünket. Ugyanis nemcsak a csomagtér méretes, de a kis rekeszek, pohártartók, zsebek, satöbbik is a helyükön vannak, ámbár egyikből sincs több mint amennyi szükséges, igaz, kevesebb sem.

Az erőforrás, az 1.5 dCi dízelmotor, és a futómű (ami azért keményebb egy fokkal, mint vártam…) megfelelő alapot ad a konstrukciónak. A sebességváltó rendben teszi a dolgát. Egy hosszú úton, ahol alagutak, viaduktok, hegyek, völgyek váltják egymást, fontos, hogy semmi ne vigye el a figyelmünket a lényegről. Márpedig a Daciával a sofőr nyugodtan haladhat célja felé, megbízhat a kocsiban.

A Logan a városban is hasznos holmi. Firenzében, amely egyszerre lüktető nagyváros, egyszerre turistacélpont, gyorsan illik döntést hozni, például a parkolóhely becserkészésekor, vagy egyik-másik felüljáró, csomópont megválasztásakor. Hála a parkolást segítő radarnak, a tolatókamerának, egyáltalán: a benne rejtező technológiának, a Dacia nem jön zavarba.

A Media Nav Evolution multimédiás rendszer ugyancsak dicsérendő, mert nem vonja el a vezető figyelmét, egyszerűen kezelhető, praktikus. A vezetéstámogató rendszerek közül kiemelést érdemel a vészfékező masina (AFU), a dinamikus menetstabilizáló rendszer (ESC), valamint az ASR, avagy a kipörgésgátló. A jármű nagyon stabilnak hat; a megerősített karosszéria ténye önmagában is jó érzéssel tölti el a kalandort…

A kocsi külseje is előnyére változott. Új a hűtőrács, dekoratívabb a lökhárító, a dísztárcsa. Aki hátul ül, nagyot tud szunnyadni útközben, mert kényelmesen utazhat, s a lábtér is méretes. Kiemelem még, hogy az ECO-gomb nem a dizájn, vagy a marketing része. Az autó fogyasztása kategórián felüli, egyszóval: baráti. Még pontosabban: az új Logan MCV kombi jóval a várt szint alatt fogyasztott, pedig rendesen bebarangoltuk Toszkánát; Pisától Luccáig, Livorntótól Volterráig. Nem szólva az oda- és a hazaútról.

Szabó Zoltán Attila

(A szerző felvételei )