A Z generáció tagjai már nem akarnak a munkáért élni. Számukra a munka megélhetés és önkifejezés, de nem az élet középpontja. „Dolgozni, hogy élni tudjunk – nem élni, hogy dolgozhassunk” – ez a gondolat egyre több fiatal számára alapérték. Sokan lustaságnak vagy lojalitáshiánynak bélyegzik, valójában azonban egy mélyebb, tudatos szemléletváltásról van szó.

A baby boomer szülők és nagyszülők számára a karrier az identitás része volt. Évtizedekig ugyanannál a cégnél dolgozni, lépésről lépésre feljebb jutni, akár túlórák árán – mindez természetesnek számított. A Z generáció, vagyis az 1995 és 2010 között születettek azonban más világba nőtt bele. Gyerekként látták, milyen árat fizettek a szüleik a „biztos munkahelyért”: állandó fáradtság, családi idő hiánya, kiégés. Nem akarják ugyanezt az utat járni, és nem is érzik, hogy ez lenne az egyetlen lehetőség. A technológiai fejlődés és az internetes munkalehetőségek új távlatokat nyitottak. A fiatalok könnyebben vállalnak projektalapú feladatokat, távmunkát, freelancerként akár több kisebb munkából építik fel a jövedelmüket. Nem a beosztás és a fix munkaidő, hanem a szabadság, az idő feletti kontroll és az élmények adják számukra a valódi biztonságérzetet. A „nyolctól négyig irodában ülni” számukra sokszor nem cél, hanem kényszer. Fontosabb, hogy megmaradjon az idejük utazásra, sportolásra, barátokra, családra, vagy akár új tanulási lehetőségekre. A munka nem az élet középpontja, hanem egy eszköz, amellyel megteremthetik azt az életet, amit élni szeretnének. A Z generáció döntései mögött nem lustaság áll, hanem értékrendbeli fordulat. A jó fizetés mellett a mentális egészség, a szabadidő és a munkahelyi légkör is kiemelt szempont. Olyan munkát keresnek, amely összhangban van a személyes értékeikkel, és ha ezt nem találják meg, bátrabban váltanak. Számukra a lojalitás nem az évek számában mérhető, hanem abban, hogy mennyire támogatja a munkahely az egyensúly megteremtését. Ahol ez nincs meg, ott nem maradnak – és nem is érzik, hogy maradniuk kellene. Ez a hozzáállás sok cégvezetőt zavarba hoz. A hagyományos mérőszámok – bent töltött órák, túlórák – már nem érvényesek. A Z generációt rugalmas munkakörülményekkel, őszinte kommunikációval, fejlődési lehetőségekkel lehet megtartani. Ahol a vezető megérti, hogy az egészséges munka–magánélet egyensúly nem „ajándék”, hanem alapfeltétel, ott a fiatalok elkötelezetten és kreatívan dolgoznak. Nem a munka ellen lázadnak, hanem egy fenntarthatóbb életet keresnek. Olyat, ahol a hivatás nem veszi el a legfontosabbat: az időt, az egészséget és a személyes kapcsolatokat. Ez a szemléletváltás üzenet a munkaadóknak is: a jövő munkahelyei nem csak a fizetésről szólnak majd, hanem arról is, hogy mennyire segítik az embert abban, hogy valóban élhessen.