Élet az angyalokkal
Hol is kezdjem el? Kik azok az angyalok? Hol vannak, mit csinálnak tulajdonképpen? Miért vannak? Vannak, vagy nincsenek? Számtalan megválaszolandó kérdés tolong azoknak az érdeklődőknek és szkeptikusoknak a fejében, akik hallottak már azokról a témákról, hogy angyalok, angyalterápia, őrangyal.
Biztos vagyok abban, hogy kevesen vagyunk széles-e hazában, aki nem hallott még az angyalokról és abban is biztos vagyok, hogy kevés olyan ember él idehaza – és talán a nagyvilágban is – aki gyermekként nem hallotta a nagymamája vagy anyukája szeretetteljes szavait az esti mesék után, „aludj kicsim, az angyalkák vigyáznak rád”. Az angyalkák hozták karácsonykor az ajándékot és az őrangyalunk vigyázott ránk, ha betegek vagy lázasak voltunk.
Aki volt már templomban vagy forgatta a Bibliát láthatta, hogy az angyalok végig kísérték az emberiség életét, legalábbis amióta a kereszténység teret hódított vagy így, vagy úgy kapcsolatba kerültünk velük. A keresztény művészi ábrázolásokban az i.sz. III. századtól találkozhatunk angyalokkal. Nem egy templom oltárán láthatjuk, amint Jézus mennybe menetelét is végig kísérik eme kedves lények.
Az angyalok nem nélkül valók. Neveik férfi nevek, megjelenésükből azonban nehezen lehet megállapítani, hogy férfiak-e vagy nők, mivel az ábrázolásokban különösen az arkangyalokat nagyon szépnek festik le, hosszú, szép színes ruhákban, amiből joggal gondolhatnánk, hogy inkább nőies vonásokkal rendelkeznek. Az angyalok nem nélküliek, mert hívatásuk nem a szextus betöltése, hanem a tiszta és érdekmentes szeretet megvalósítása. Ők nem kritizálnak, nem kérnek számon, nem bántanak. Nem akadályoznak meg, ha jót cselekszünk, de nem gátolnak meg abban sem, ha valami rossz fát teszünk a tűzre. Ők ott vannak mellettünk, hogy vállalt utunkról ne térjünk le, még akkor sem, ha az megpróbáltatásokkal teli.
Én magam nem is gondoltam volna, hogy valamikor is eljön az az idő, hogy róluk fogok írni. A kiskutyáktól a Buddhán át a Led Zeppelintől József Attiláig sok- sok téma megfordult a fejemben és valahogy ezt tették elém. Nyilván, mindig azt kapjuk amivel dolgunk van. Mindig ott vagyunk, ahol szükség van ránk. Pontosan úgy, ahogy az angyalok is. Ott vannak jelen, ahol szükség van rájuk és ahová hívják őket.
Így én is ott vagyok mindig, ahol szükség van rám… ahol már nem kellek, onnan bizony a sors elhoz, elküld, elválaszt ha akarom, ha nem. رهان الخيل Ezzel azonban mind így vagyunk, vagy tudatosan éljük át az el- vagy leválásokat vagy tudattalanul. Mindennek oka van és semmi sem véletlen. Vagy mégis? Mind véletlenül születtünk abba a családba, ahová? لعبة بلاك جاك اون لاين Véletlenül lett az a szülőnk, aki? Véletlenül lett az a gyermekünk, aki? Véletlenül szerelmesedtünk bele abba az emberbe, akibe beleszerelmesedtünk? Tehát az egész életünk véletlenek sorozata? Kérdések minden mennyiségben… és sosincs végük.
Tavaly karácsonykor kaptam 2 angyalokkal foglalkozó könyvet. Át akartam őket olvasni, aztán elmaradt a terv, és most nagyon jó hasznukat veszem. Van egy kedves vendégem (tőle kaptam a könyveket) aki időközben nagyon kedves barátnőmmé vált és a múltkor felvetette, hogy miért nem írok az angyalokról? Van egy másik hölgy vendégem, aki már a kisfiát is abban a szellemben neveli, hogy angyalok márpedig vannak, léteznek és őriznek minket, vigyáznak ránk.
Nehéz időszakod van? Kérj! Szükséget szenvedsz? Kérj! Szeretnéd, ha kedvesed meghallgatna? Kérd meg rá! Szeretnéd, ha gyermeked jól tanulna? Kérd meg őt! Szeretettel, türelemmel és ugyanígy kérheted az angyalodat is, aki meghallja kérésedet és segít. Biztosan voltál már olyan helyzetben, amikor összecsaptak a hullámok, amikor azt gondoltad, nincs tovább és az utolsó pillanatban megérkezett a segítség, és fellélegeztél.
Ma, amikor az emberek szeretetért áhítoznak, amikor kevés a jó szó, a meghallgatás. بيت فاينل Amikor közösségi oldalakon, sokszor több száz vagy több ezer kilométerre lakó emberek köszöntenek fel minket születés napunkon, vagy mondják el nekünk féltve őrzött titkaikat – és mi nekik – , az emberi kapcsolatokba vissza kell csempészni a hitet, az összetartozást és azt, ha kilátástalan időszakban is vagyunk éppen, lesz jobb, lesz szebb csak ki kell nyitni a szemünket – ahogy kedves zenekarom koncertjén száll a jól ismert rigmus: „Láss, ne csak nézz!” – és meg kell hallani a belső hangot, ami visz minket előre. Meg kell hallani az Őrangyalunk hangját és meglátjuk a szétgurult gyöngyöket, és már nincs más dolgunk, mint felszedegetni őket.
Bögi Klára
