Mitsubishi Eclipse Cross PHEV: hasznos holmi
Na végre, hogy ismét élvezettel vezethettem egy Mitsubishit! Régen volt ilyen élményben részem, pedig hajdan az egyik kedvenc márkám volt Tokió (Minato kerületének) büszkesége. Anno, eltiporhatatlan gépjárműveket terveztek, legendás szerzeteket…
Legyen elég csak az L 300-as kisbuszra, vagy az 1973 óta üzembiztos Lancerekre gondolni. Volt azonban egy időszak, ami sok csalódást hozott/okozott. A Mitsubishi Eclipse Cross PHEV azonban megint jó irányt mutat; „pofás” kocsi (01 Fehér színkóddal pláne!), s a tesztutam során igazán strapabírónak éreztem, bár néhol pattogott a szentem.
Tényleg nagyot változott a világ! Mára megszoktam, elfogadtam, hogy a „hajtóanyaga:” szó mögé gépelve efféle jelzésre lelek egy forgalmiban: HIB/E/B. (A rendőröknek nyilván külön kurzust tartottak a témában…) Igaz, a hibridek mind magabiztosabban teljesítenek, s remek példa erre ez a háromgyémántos szerkezet is. Persze sosem feledem azt az érzést, amikor még a melk-i Wachauringen bőgettük – és égettük – a fenevadként romboló Mitsubishi EVO Lancer VII vagy VIII (szinte mindegy…) jelzésű aszfalttiprót. Azonban egy valamirevaló automobil 2022-ben, halk üzemű, punktum. Gyorsulni gyorsul, de csak akkor, mikor szükséges.
Ámbár minek (ma) hajtani?
Jópofa időtöltés az is, ahogy az ember kapcsolgat ide-oda, fürkészi a vegyes vagy tisztán elektromos üzemet jelző ikonokat, az energia visszatöltését láttató (isteni) jeleket, s a középső kijelzőn bomoló folyamatábrát. De nem viccelem el a dolgot. Az igazság az, hogy a Mitsubishi Eclipse Cross PHEV nagyon komplett képződmény. Egyszerre hozza a „régi” Mitsubishi-érzést, és egyszerre felel meg a mai elvárásoknak. Hengerűrtartalma: 2360 cm³, súlya: 2425 kg. Nem egy apróság tehát. De nem is monstrum; a nagyvárosban is használható darab.
S kegyes az utazóhoz. A lábtér megjárja, a fejtér lehetne tágasabb. A jármű – alapállapotban, benzin-erőforrással hajtva – mérsékelten fogyaszt, ami azért is üdvös, mert a tisztán elektromos használattól azért csodát nem érdemes várni. Egy külvárosi „IKEA-látogatásra” mondjuk, megteszi. Cserébe viszont van hová pakolni, rakodni. A 328 literes csomagtartóméret természetesen röpke „barkácsolást” követően tovább növelhető, rekeszek is vannak szép számmal, a praktikum egyébként is áthatja-jellemzi a japán automobilt.
Dinamikus kocsi, sztrádán különösképpen jól halad. Nem rombol, méltóságteljesen végzi küldetését. Talán csak a (menet)zaj zavaró, bár még elmegy. A futómű hangolása nem a legtökéletesebb.
De a komfort, és a „visszasettenkedett” Mitsubishi-érzés kárpótol érte. Nem titkolom, megkedveltem ezt a járgányt.
Szabó Zoltán Attila
