Pszichés betegek szabadon – hány embernek kell még meghalnia?
Nap, mint nap elborzadva olvasunk vagy hallunk olyan hírt, amelyben pszichésen zavarodott, kezelést igénylő emberek fordulnak ki önmagukból, ezzel ártva másoknak. Jobb esetben csak lelki sérülést okozva, de egyre gyakrabban emberi életeket követelve. 139 évnyi működés után 2007-ben zárta be kapuit a “Lipótmező”, azaz az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI). Egyetlen tollvonással döntöttek megszüntetéséről, egyúttal szélnek eresztve az ott kezelt betegeket. Gaszner Péter, a Magyar Pszichofarmakológiai Társaság elnöke, a SOTE professzora már akkor azt nyilatkozta: “A Lipótmező felszámolása ahhoz a döntéshez hasonlítható, mintha egy városban, ahol nap, mint nap fellángolnak a lángok, lerombolnák a tűzoltólaktanyát”. Lassan nyolc év telt el, és a helyzet azóta is megoldatlan. Pedig az 1868-ban, Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda néven megnyílt intézményben nem csak gyógyítás, hanem kutatás is folyt.
A Parlament után az ország legnagyobb épületében előbb 500, majd 1600 beteg számára volt hely. Külföldön is jó híre volt, sokan jártak ide határon túlról is. Művészemberek önként kérték az orvosi segítséget, szívesen gyógyultak az intézmény falai között. Leghíresebb talán Gulácsy Lajos volt. Nem csak gyógyító munkájukat, hanem oktató tevékenységüket is elismeréssel illették. Világhírű professzorok dolgoztak az intézményben, még a bezárás idején is. Ők szintén földönfutóvá váltak. Gaszner Péter professzor nyolc éve nyilatkozta az alábbiakat is: “Magyarországon tömegesnek nevezhető a neurózis, a szorongásos betegség. A lakosság hetven százalékát érinti, de talán még többet is.
A jelenlegi bizonytalanság, az állásvesztéstől való állandó félelem, a kiszolgáltatottság csak növeli a patológiás szorongás kifejlődését a társadalomban. A skizofrénia, a tudathasadásos elmezavar a felmérések szerint minden századik ember betegsége, azaz szintén meglehetősen gyakori. A másik népbetegség a depresszió, egyes statisztikák szerint a lakosság harminc százaléka érintett. Magyarország hosszú ideig élen járt a világ öngyilkossági statisztikáiban. Ezen az utóbbi időben sikerült javítani, elsősorban az antidepresszáns gyógyszerek és a pszichoterápiás eljárások elterjedése miatt. Ez utóbbi eljárások azonban nagyon időigényesek, és szakképzett pszichiátereket igényelnek. A különböző szerek kóros élvezete már hosszabb ideje népbetegség. A lakosság mintegy tíz százaléka krónikus alkoholista. Több százezer drogfüggő él Magyarországon, elsősorban a fiatalok között. Az OPNI ezeket a betegek is kezelte, olykor hónapokon keresztül, gyógyszerrel és pszichoterápiával. De itt képezték ki az addiktológiára szakosodott pszichiátereket, akik ambulánsan kezelték a betegeket. Az OPNI bezárása ezen a téren is rendkívül negatív következményekkel jár.”
Láthatjuk tehát, milyen hatalmas űr maradt az intézmény bezárásával. Miközben pszichiátriai kezelésre szoruló betegek és mondjuk ki nyíltan: őrültek is közöttünk élnek és próbálnak megküzdeni démonaikkal. Van, akinek sikerül, de mi van azokkal, akiknek nem? A híradásokban sokszor erre is választ kapunk. Tombolnak, gyilkolnak, őrült megnyilvánulásaikkal tartják félelemben környezetüket vagy az utca emberét. S talán saját magukat is. Nyolc éve tudja a hétköznapi ember, az orvostársadalom és a hatalmon lévő gárda, hogy a helyzet tűrhetetlen és félelmetes. Mégsem történik semmi az ügy megoldása érdekében. Nem hiszem, hogy nincsenek felelősök. Nem lehet, hogy ne legyen rá pénz. Az ügy szempontjából mellékes ugyan, de mégis szót érdemel maga az épület, amelyet nyolc éve az enyészet ural és a pusztulás jellemez. A romantikus stílusban épült négyszintes épületet védetté nyilvánították, sem belépni, sem bármit elmozdítani onnan nem lehet. Az épületet körülvevő 50 holdas erdő, a jó levegő, az idilli feltételek miért nincsenek kihasználva? Miért engedjük, hogy ilyen kivételes adottságok parlagon heverjenek? Miért nem fontos ez senkinek, aki tehetne az ügyért? A választ csak sejtem: mert “illetékes elvtársak” nem szenvednek olyan betegségekben, amelyeket ott lehetne gyógyítani. És mert tőlük még nem vette el szeretteiket egy őrült csak azért, mert senkinek nem fontos, hogy gyógyítva legyen. Milyen ország az, ahol ez megtörténhet?
Rácz Rita