Van választás – Magyarnak lenni…
Meglepődve tapasztalom, hogy a menekültaügy politikai kérdés lett. Bevallom, nem is értem hol a probléma, vagy félreértés. Amikor először hallottam a népszavazásról, meg sem fordult a fejemben, hogy magyar emberként otthon maradjak, vagy a „NEM” válaszon kívül mást is adhatok. A magam részéről az elsők között leszek, aki szavazni megy és nemmel válaszolok. Nem vagyok egyik pártnak sem elkötelezett híve. Ugyanezt tenném, ha bárki más lenne hatalmon, hiszen ez olyan ügy, ami számomra mindentől független.
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – szól a kérdés. Ha érvénytelen lesz, illetve a többség arra szavaz, hogy igen, akkor két dologba egyezünk bele. Egyfelől az Európai Unió dönthet a fejünk felett az Országgyűlés beleszólása nélkül – függetlenül attól, hogy ki van kormányon. Másrészt pedig kötelezzük magunkat arra, hogy az EU által előírt mennyiségű embert befogadjunk, amelynél nem lesz beleszólás abba sem, hogy kiket. Lehet bűnöző, terrorista, vagy bárki… Németország már azt mondja, válogatni fognak – bár nehezen tudom elképzelni, hogy sikeres lesz. Viszont, mi lesz azokkal, akiket nemkívánatosnak nyilvánítanak?
Azt is hallottam már, hogy az érvénytelen népszavazás koramányváltást eredményezhet, ami szerintem marhaság, viszont, ha így lenne, az újaknak is kötelező lenne elfogadni a betelepítést. Lehet, hogy kissé maradinak tűnök, de büszke vagyok magyarságomra és honfitársaimmal, magyar emberekkel szeretnék egy országban élni. Sok nemzetiség él már nálunk, akik többségében beilleszkedtek, viszont most olyan embereket akarnak ránk kényszeríteni, akik általában nem is akarnak beilleszkedni. Az is téveszme, hogy szuper munkaerők érkeznének, mert bármennyire hihetetlen, Németországban a kb. 1,2-1,7 millió menekültből csak néhány dolgozik. Kicsit hihetetlennek tartom, de a napokban egy biztonságpolitikai szakértő azt nyilatkozta a TV-ben, hogy összesen ötvenen… Ötvenezer sem lenne sok, de az ötven döbbenet.
Jónak tartom az Európai Uniót – bár sokat csalódtam benne –, viaszont inkább legyünk kívül, ha a fejünk felett akarnak dönteni, sőt köteleznek. Lehet, hogy most adnának némi támogatást is, de az csak rövidtávú megoldás. Nem vagyok szociálisan érzéketlen sem, hiszen életemben sok emberen segítettem. Ez viszont már nem a segítségről szól, hanem népvándorlás, megszállás. Lehet, hogy üldözési mániám van, de nekem mindig a Trójai faló jut eszembe… Bevallom, ilyenkor történelmünk is felsejlik, amikor magyarok vére folyt, hogy megvédjék az országot a határon kívül érkezőktől, hogy magyar földön magyar emberek élhessenek BÉKÉBEN. Vajon ők hogyan vélekednének?
Meggyesi Gyula