Verne nyomában a DS Automobiles N°4

Végre egy vitákat kiváltó autó, amelyre felfigyelnek az utcán, amely képződményről a benzinkutas kikérdezi a tesztpilótát. A DS Automobiles N°4 Jules Verne limitált járgánya hat az érzelmekre.

Korunkban ritka jelenség az ilyesmi, mert az autó használati tárggyá satnyult, akár a mosógép; robotkarok „gyalulják” egyenformára. Manapság nem egy márkánál csak az embléma az érdemi különbség, ezért figyelemre méltó, ha egy profitorientált gyártót – figyelem! – megihlet még egy irodalmi mű, és Phileas Fogg epikus küldetését felelevenítve gépkocsit alkot Verne Gyula (itthon csak így szokás emlegetni, nem igaz?) életműve előtt kalapot / futóművet emelve.

„Az autó szoborszerű kialakítása és csúcstechnológiát képviselő szolgáltatásai a Jules Verne elbeszélésében leírt technikai és mechanikai fejlődést idézik” – olvasható a DS Automobiles marketingédesgetőjében, speciel van is benne valami. Jó ez így, még ha a tapasztalatom szerint mindenki, aki kapcsolatba kerül az említett négykerekűvel, mond róla valamit, gyakrabban dicsérőt, néha elmarasztalót is, például: a lámpákról. Van, aki az árról érdeklődik szinte nyomban, majd eltűnődik, mennyi egy hasonló technológiai paraméterekkel bíró, fullelektromos Mercedes, és a felvetése ez: „miért vegyek ilyet, még ha tetszik is, ha amaz mégis csak egy Merci?”

Nos, nincs rá bekészített válaszom. Bár azért megfontolandó, kissé kócos érveim akadnak. Mert ha kis érzelmet, életérzést is akarunk „kapni” a négy kerékhez, akkor lehet, hogy ez a formájában, stílusában(!), a belső anyagok minőségében is vonzó „cucc” jogosan vonzza a friss szemeket, a különcöket, a frankofónokat. Nem tudom, a mai Magyarországon, hányan gondolkodnak (még) így – nyilván nem sokan. Azt se tudom, hogy a kínai autóipar előretörése éveiben, mit ér, ha valami ennyire esztétikusan európai. Egy biztos: nálam sokkal több a piros pont, mint a fekete. Ugyanis tesztutam során kiderült, hogy a leírtakat tényleg hozza a gépkocsi, azaz: „a 100%-ban elektromos motor páratlan teljesítményt biztosít 450 km-es hatótávolsággal (WLTP kombinált vegyes ciklus szerint mérve), és 20-ról 80-ra körülbelül 30 perc alatti töltési idővel”. (A páratlan szócska használata azért túlzás…)

Az anyagminőséget dicsérem, az sem a megszokott csicsásított műanyag. Az ülésre varrt Jules Verne szignó erősíti a finom prémiumhatást, bár a motorháztetőn díszelgő(?) embléma már nem túl érdekes, kissé fantáziátlan megoldás. A lábtér és fejtér dolgában nincs ok a morgolódásra. Az összesen 2250 kilogrammot nyomó, „08 szürke” színű szerkezet futóműve pedig stabil szerzet. A kormánymű is kegyes a volánnál ülőhöz. Ajánlani tudom a kocsit, de álomjárgánynak azért nem mondanám, bár a vonatkozó marketingszöveg tagadhatatlanul álomgyári: „a No°4 JULES VERNE a kaland és a felfedezés szellemét idézi fel egy kivételes felfedezőútra invitálva Önt.” Megjegyzem, a nagy felfedezésekre úgy is bizonyos koron túl, a használtautó-piacon lehet majd számítani. Az lehet az éles teszt.

Sz.Z.A.